Bolhapiac egy gyönyörű parkban

Van itt a közelünkben egy 264 hektáros park, az a neve, hogy Banpaku Kinen Koen (万博記念公園). Nagyon szép, rendesen ápolják és nem csak virágok meg fák vannak benne, hanem szép kis tavak meg egy nagyon híres szobor a közepén, ami egyben a mi városrészünk, Suita jelképe. Az az érdekessége, hogy két arca van, elölről hold, hátulról nap. Az egész park nagyon ízlésesen van kialakítva, szép ösvények, illetve utak vezetik el az embert a főbb helyekre. Hogy senki ne tévedjen el, minden szépen ki van táblázva. Itt található még egy tradicionális japán kert és egy kifejezetten igényes néprajzi múzeum is, ami a világ rengeteg országából szerzett kiállítani való anyagot. Rendelkezik még ezen felül egy nagyon alapos videóanyaggal, egy nap alatt lehetetlen mindent megnézni. 

Mindegy mikor megy az ember, mindig vannak emberek a parkban. Sokan hoznak magukkal valami kis sátrat vagy bugyikék nejlon alátétet (itt csak ilyen színt árulnak) és leülnek piknikezni. A gyerekek szaladgálnak, fociznak meg tollasoznak. Tavasszal és ősszel különösen szépek a fák. Ma éppen virágzott már a japán szilva, készítettem is pár fotót. A parkba amúgy 250 yenért lehet bemenni. Itt van egy pár kép, lehet gyönyörködni.

A park bejárata.

Virágosláda, mögötte apró virágmező. Fű még nincs nagyon.

A talaj még kopár, de a fák már virágzanak.

Virágzó fa.

Közelről.

Erdős rész is van a parkban.

A bejárathoz közel álló, hatalmas szobor, ez a holdas fele.

Na, ebben a parkban szoktak kb. havonta bolhapiacot rendezni. A szobortól nem messze van egy beton tér, marha ronda. Van egy irtózatosan ocsmány, fém szerkezet rajta, aminek máig nem tudtam megfejteni a szerepét. Attól tartok, hogy valami jeles kortárs művész nagyra becsült alkotása. No de mindegy is, a lényeg az, hogy itt van a vásár. Bárki árulhat itt, csak előre be kell jelentkeznie és ki kell fizessen minimális helypénzt is. Ide külön belépő van, 350 yent kell kipenderíteni. Az egész nem túl nagy, például a pécsi vásár sokkal nagyobb, de azért bolhapiac-érzése ettől is lesz még az embernek. 

Alapvetően ruhákat szoktak árulni itt, ez a legkelendőbb. De az egészre az jellemző, hogy mindenki elhozza az összes cuccát otthonról, ami ér valamit és megpróbálja pár száz yenért eladni. Szóval lehet látni együtt babakelengyét, Bosch fúrógépet, levitézlett képregényeket, ótvar és hamis (használt) kínai cipőt, egy halom katana-nyelű esernyőt és napfakított címlapú (pixeles) szexfilmeket. Az árusok is érdekesek: vannak napbarnított furcsa alakok kisteherautóval meg gyönyörűre sminkelt fiatal lányok is, tényleg minden korosztály és társadalmi réteg megtalálható itt. Ugyanez mondható el a vásárlókról is. Rengeteg a gyerek és a csecsemő, ezeket nyakban hordják vagy berakják egy talicskába és úgy húzzák maguk után őket. Elvétve van pár babakocsi is. Ma a legviccesebb az az apuka volt, aki gurtniból rögtönzött pórázon vezette a gyerekét, akinek amúgy a cipője minden lépésnél hangosan csipogott, tehát eleve nehéz lett volna elveszteni. Persze lefotóztam.

Részlet a vásártérről. Meg a fém műalkotásból.

Babaruha, bukósisak.

Ilyen kis sátrakat hoznak a pihenni vágyók.

Gyerek pórázon. Szájkosár nem volt rajta, féltem is, hogy elszabadul.

Gyerekek taligában. Nehogy elfáradjanak a nagy vásárlásban.

Természetesen lehet alkudni is, ez az egyik kedvencem. A legtöbb cucc végtelenül olcsó, de gondolkodás nélkül megpróbálom a száz yenes árukat is ötvenért megvenni - legtöbbször sikerrel. Ma például vásároltunk három kis babaruhát, különféle anyagokat varráshoz, egy fém kenyértartót eredeti csomagolásban, egy pár vadiúj múminos evőpálcikát, egy Snoopy-tálat kisgyerekeknek, hat pár zoknit (nem használtat), két képkeretet meg egy szett pizsamát. Az egész még ötezer yenbe sem került, pedig volt közte pár teljesen új cucc is. Ha mindent boltban akarna venni az ember, akkor talán az ötszöröse lenne ennek az árnak. 

A mai nap termése.

Szóval nagy buli itt a vásár, jól el lehet tölteni vele az időt. Ha az ember megéhezik, akkor van rengeteg kajaárus is, aggodalomra semmi ok. Aztán szép az idő, a park, lehet sétálgatni is. Akkora a terület, hogy mindegy mennyi ember van egyszerre jelen, kevésnek tűnnek. Ez azért fontos, mert amúgy Osakában mindenhol sokan vannak, itt fel lehet lélegezni.