Ahova még a császár is gyalog jár

Egyszer már említettem, hogy Japán egyik nagy pozitívuma az ingyenes vécé. Bárhová is megyünk, soha nem kell fizetni ezért. Ami még meglepőbb az az, hogy mindenhol van papír. Legalábbis eddig még nem voltam olyan helyen, ahol ne lett volna, és ebbe beleértem természetesen a legeldugottabb parkok nyilvános mellékhelyiségeit is. Annak idején még az egyetemen mindig nálam volt egy tekercs vécépapír, mert szinte soha nem volt olyan, hogy lett volna a vécékben bármi is, ami alkalmas a törlésre. Azt is kiemelném, hogy az épület egyik földszinti klotyója kiérdemelte a "világ második  legbüdösebb vécéje" tisztet (az elsőt azóta is keressük), amit egy oklevéllel jeleztünk is, csak másnap valaki leszedte az ajtóról. Ehhez képest az ember nagyon könnyen hozzászokik a japán helyzethez, főleg azért, mert mindennek a tetejébe viszonylag tiszták a vécék mindenhol.

Ha csak ennyi lenne más Magyarországhoz képest, akkor nem írnék róla bejegyzést. De szerintem van itt sok olyan érdekesség még, ami miatt érdemes részletesen beszámolni erről, főleg mert minden nap használjuk. Készítettem pár fényképet is, talán az segít majd egy-két dolog megértésében.

Először is vessünk egy pillantást a hagyományos/régi mellékhelyiségekre. Ezt itt úgy hívják, hogy "japán stílusú" vécé. Ez azt jelenti, hogy régen szinte mindenhol csak ilyen volt. Ma azonban ez a fajta van kisebbségben, felváltotta a mi általunk "angol vécének" nevezett társa. 

A tradicionális fajta így néz ki:

Ilyen a hagyományos japán vécé.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ezt hogyan kell használni. Viszonylag egyszerű. A fehér csésze természetesen maga a vécé. Mellette azok a fém pöttyök a vakoknak és gyengén látóknak vannak, de mindenkinek segítenek, oda kell állni, majd leguggolni. A fal felé nézünk és a fémrúdba kapaszkodhatunk. Némelyik vécében nincsen fogódzkodó, sőt olyanból van több. Ezért én ezt a japán fajtát Pókember-változatnak is hívom, mert ha az ember fölégugyul, akkor ahol kényelmes, lehet a falnak tenyérrel támaszkodni. Így teljesen úgy nézünk ki, mint Pókember a sarokban. A vécécsészéhez csatlakozó fémcsőből áll ki jobbra egy kis pöcök, azzal lehet lehúzni. Érdekessége a dolognak, hogy a legtöbb ajtó befelé nyílik, sokszor a vécé fölött is átmegy az ajtó alsó része és trükközni kell, ha az ember ki akar jutni. Talán ez a verzió nem mindenkinek kényelmes (nekem mondjuk nincs bajom vele), márpedig a kényelem itt fontos, ezért a japánok elkezdtek fejleszteni. Az pedig nagyon megy nekik.

Szóval piacra kerültek az olyan vécék, melyek elektromosak. Rengeteg fajtájuk és nevük van, a legelterjedtebbek a shower toilet és a washlet. Szóval a fő funkció vízzel kapcsolatos, mégpedig van bennük bidé és farzuhany is. Valamint télen az ülőke felmelegszik, ha ráülünk. (Van benne egy súlyérzékelő és gyorsan beindul az ülőkefűtés, ha ráülünk.) A hideg évszakban van egy alaphőmérséklete az ülőkének, hogy ne fagyjunk rá a klotyóra. Ugyanis Japánban - a nagyobb szupermarketet, üzletközpontokat leszámítva - nincs fűtés a vécében.

Lefényképeztem egy középkategóriás shower toilet-et:

Egy átlagos vécé.

Baloldalt látjuk az áramforrást, az ott egy konnektor, hozzá tartozó kábellel. Ha ráülünk a vécére, akkor a jobb kezünkkel tudjuk kezelni a nem túl bonyolult funkciókat. Ezen az alapdolgok találhatók meg:

A "műszerfal".

Balról a gombok jelentése a következő: a piros gombbal állítjuk meg a vizet, mellette a farzuhany (erős sugarú víz) található, a harmadik (rózsaszín) gomb pedig a bidé. A vízsugár erősségét a bidé melletti nagy gombbal állíthatjuk, ha csavargatjuk. A vécélehúzó általában a falon van, általában fotocellás, elé kell tenni a kezünket, ha kész vagyunk, de van olyan is, ahol egy gomb van, vagy egy kis pöcök a vécé mögött. A menőbb helyeken a vécé automatikusan öblít, ha egy kicsit felállunk vagy, ha kinyitjuk az ajtót. Ez néha idegesítő tud lenni. Ugyanakkor a legtöbb helyen, főleg az emberek lakásaiban legalább kétféle öblítési funkció van: kisdolog és nagydolog utáni. Ennek célja nyilván a vízzel való takarékoskodás. Ez itt nagyon fontos. Nálunk nem elektromos a vécé, de a kétféle lehúzási móddal rendelkezik, és ezen felül a tartályon van egy csap, amiből újratöltődik a víz, ezt használhatjuk azonnal kézmosásra is:

Az otthoni vécénk tartálya. Jól látható a csap rajta.

Van még egy érdekes funkció, ami nagyon sok épület vécéiben jelen van, főleg olyan helyeken, ahol sok ember megfordul. Ez pedig a vécélehúzást kiadó hangot szabályozó gomb. Igen, ez csak hangot ad, mégpedig olyat, mintha folyna a víz, elég hangos. Ez pedig azért van, mert sokan nem szeretik, ha a többi ember hallja a hangos szellentéseket meg a hasonló hangokat és ezzel a hangos funkcióval próbálják a saját zajukat elnyomni. Még egy ok erre, hogy nem akarnak másokat kellemetlen hangokkal zavarni, jobb, ha csak a vizet lehet hallani. Az egyik épületben, ahol dolgozom, csak ilyen vécé van, itt egy kép az irányító egységről:

Egy kicsit fejlettebb vécé "műszerfala". A kis hangjegyek-gomb a vécélehúzás hang.

Ezen a funkciók rajta vannak angolul is, (kattintsunk a képre a nagyításhoz) külön lehet a víz erősségét, a hangerőt és még egyéb funkciókat szabályozni. Kis LED-lámpák jelzik jobb oldalt, hogy éppen melyik extra aktív.

Manapság elterjedt az a fajta vécé is, aminek a fedele automatikusan felnyílik, ha eléállunk, illetve sokszor van az irányítópult a falon, ahol lehet gombnyomással az ülőkét is emelgetni. Vannak olyan esetek is, ahol a vécé ellenőrzi, hogy elég tiszta-e és külön öblít, ha nem. Nem tudtam még megfejteni, hogy miért, de a legújabb verzióban kék LED lámpa világítja be a csészét, ha lehúzzuk a vécét.

Ami még érdekes lehet: majdnem minden házban van külön papucs a vécében, sokszor éttermekben is. A nyilvános épületek kézmosói pedig majdnem mindig fotocellásak. Ennek én személy szerint nagyon örülök. Van még továbbá sokszor ülőketisztító tubus a falon, egyfajta alkoholos oldat van benne, rá kell nyomni belőle a vécépapírra és akkor le lehet vele törölni bármit. Van olyan vécé is, ahol egy hang bemondja a legfontosabb funkciókat, de általában minden ki van írva több nyelven is. Rongálással, firkálásokkal még szinte soha nem találkoztam. A férfivécékben hatalmas piszoárok vannak, nincsenek azonban elválasztva egymástól semmilyen módon, értsd: nincs köztük szeméremfal. Van azonban hely a táskáknak és az esernyőt is fel lehet akasztani, amíg a dolgunkat végezzük.

Szinte kivétel nélkül minden vécé akadálymentes, mindig van olyan piszoár, mosdó és ülőkés klotyó, ahol extra fogódzkodók vannak. Amúgy az egész ki van rakva vakoknak pöttyökkel a földön, még egy-két piszoár mellett is. Sokszor kint az ajtó mellett van egy kis térkép is a vécéről Braille-írással is. Szerintem azért ez nem semmi. A lámpák mindig égnek, vagy mozgásérzékelővel működnek.

Mint látjuk, Japánban viszonylag magas szintre emelkedett a vécékultúra, ha egyáltalán létezik ez a szó.