Magyarországon nem furcsa az, ha már délelőtt elkezdődik az esküvő: lánykérés, megvendégelés, díszmenet a templomig, aztán már mehetünk is a lakodalomba, ahol degeszre esszük magunkat és reggelig táncolunk. Nos, ilyen nincs Japánban. Az esküvők kifejezetten rövidek és nagyon sűrűn tele vannak rakva programmal. De ne szaladjunk előre, nézzük meg az elejéről a dolgokat.
Ha az ember valakivel házasságra lép, akkor először el kell mennie a városházára. Ott - sorszámhúzás után - az otthon előre kitöltött és alápecsételt papírokat (Japánban nem aláírás van, hanem pecsét) be kell adni a néninek, aki beviszi a rendszerbe és kész is. Ez a "polgári esküvő", ki se kell öltözni. Én mondjuk annak idején szépen kirittyentettem magam, aztán öt perc alatt meg is volt az egész, több idő volt felöltözni. Japánban amúgy nem magyarhoz hasonló születési anyakönyvi kivonat van, hanem egy egész regisztrációs rendszer. Minden japán embernek van egy ilyen, rá vannak írva a szülei, a házastársa és a gyerekei. Ha elválik valaki és újraházasodik, akkor az egész történet nyomon követhető a papírokon. Szerintem nagyon praktikus, sokkal könnyebb számon tartani a szűk családi kört.
A fentiekből talán nem egyenesen következik, de szerintem logikus, hogy ezen ügyintézés után senki nem tart lakodalmat. Általában hónapokkal később rendezik meg az ünnepséget, általában valamilyen kellemes hőmérsékletű hónapban. Japánban - a földrajzi elhelyezkedése miatt - többféle éghajlat is van, nálunk itt Oszakában a nyár esős időszakkal kezdődik és utána nagyon meleg van, ekkor a legkevesebb az esküvő. Télen csak ritkán megy nulla fok alá a hőmérséklet, de azért ahhoz hideg van, hogy az ember menyasszonynak öltözve mászkáljon, szóval marad a tavasz és az ősz.
Már írtam arról, hogy Japánban nem veszik annyira szigorúan a vallásokat. Nagyon kevés a keresztény ember itt, de ennek ellenére majdnem mindenki kápolnában esküszik. Voltam már olyan esküvőn is, ahol sintoista szertartás szerint ment az egész, de a tapasztalatim szerint inkább a keresztény templomok a menők. Leginkább azért, mert "az esküvő kápolnában van és kész." Olyan ez, mint a "paprikás csirkéhez nokedli jár." Mondjuk, amikor a legutóbb jó barátaim esküvőjén mondtam, akkor a vőlegény azt mondta, hogy azért választotta a keresztény szertartást, mert akkor kell a legkevesebbet nézni a násznépre és így akkor nem izgulja össze magát.
A legtöbb esküvő valamilyen csodaszép hotel csilli-villi termében van. Ugyanazon a szinten van általában egy kis kápolna is és akkor nem kell sokat gyalogolni. A személyzet nagyon profi és mindent az ember feneke alá tesznek. Ez érthető, hiszen az egész hűhó ára két és három millió yen között mozog. (Ezt jelenleg kábé kettővel kell szorozni, hogy kijöjjön forintban.) Nagyon drága és ugyanakkor rövid is: három vagy négy órás. Ebbe kell belesűríteni mindent: az esküvőt, a megvendégelést, a slide showt, az átöltözést, a vendégekkel beszélgetést stb. Mivel drága a buli, alapvetően kevés ember jön el, 40-50 körül mozog a meghívottak átlaglétszáma.
|
Barátaink, Yuko és Shinji a tortavágásnál. Saját kép. |
Az étel kifogástalan, gyönyörűen tálalják és mindig valami különleges. Az egyetlen baj csak az vele, hogy európai embernek nagyon kevés. Viszont az ital korlátlanul fogyasztható. Itt meg az a bökkenő, hogy az ember ugye gyorsan kell igyon, ha ki akarja használni a svédasztalitalozást. Az időkorlát mellett nehezíti az italozást az, hogy nem illik nagyon a programok alatt inni. Ennek ellenére mindig jól éreztem még magam, főleg azért, mert ilyen alkalmakkor sok barát összejön és jókat lehet beszélgetni. A fenti esküvőn a következő ételek jöttek, ebben a sorrendben (Ha jól emlékszem, akkor egyet nem fényképeztem le, mindenki képzeljen hozzá plusz egyet. Amúgy az összes kép saját):
|
Előétel. |
|
Steak. |
|
Rizs finom feltéttel. |
|
Desszert. Ebből rengeteg volt, kávé vagy tea is járt hozzá. |
Az esküvő vagy a lakodalom alatt sokszor van olyan program, hogy a menyasszony felolvas egy előre megírt levelet a szüleinek, ezek nagyon meghatóra szoktak sikerülni. Van aztán még slide show, ahol gyerekkori képektől kezdve a jelenig nézhetünk zenés montázsokat. Ez talán Magyarországon is nagyon elterjedt, a mi esküvőnkön is volt ilyen. Vőfély nincs, helyette van egy ceremóniamester, aki mikrofonba mondja be, hogy mi fog következni. Ahányszor voltam, mindig nő volt, aki koordinált, de biztos van férfi is. Fontos még a tortavágás és az átöltözés. A vendégek tippelhetnek, hogy milyen színű lesz a menyasszony ruhája, és ha eltalálják, akkor kapnak valami kis ajándékot. A ruha mindig valami gyönyörű estélyi és nincs jelentősége a színnek. Élő zene ritkán van, általában csak az esküvő alatt. (Klasszikus zenészek, legtöbbször egy énekessel, aki valamelyik populáris Ave Mariát énekli.) Az esküvő és a lakodalom alatt profi fotósok fényképeznek és mielőtt hazamegyünk, levetítenek egy slide showt, ami mindig nagyon profin van elkészítve. Sokszor személyes üzenetek is vannak a vendégeknek a feliratok között, ezt az ifjú pár írja meg előre, persze. A házasulandók sokszor készítenek még egy külön napon kimonós fotókat is, ezek nagyon drágák amúgy és általában a családi albumba kellenek.
Külön kiemelném azt, hogy az ifjú pár szülei, örömapa, örömanya, örömlány szépen körbejárnak a vendégseregen és mindenkivel beszélnek pár szót. Nagyon jó szokás, szerintem.
Mivel az egész nagyon rövid, sokszor rendeznek még a lakodalom után egy második partit a szélesebb baráti körnek. Ide több embert hívnak meg és valamennyivel lazább a program. Az ételek nem feltétlen drágák, ugyanakkor van elég és nagyon laktatóak. Itt még egyszer levetítik a slide show-kat, azután mehet a program. Mindenféle vicces vetélkedők és játékok vannak, sokszor játszanak bingót is, egyszer elhoztam a fődíjat. (Keresték is utána sokáig,
haha.) De volt már szkander vagy más vicces program is. Érdekes módon itt sem mulatnak hajnalig, hanem mindenki hazamegy az utolsó vonattal/busszal.
Nászajándékba általában mindenki pénzt visz. Berakják egy nagyon szép borítékba, azt meg egy elegáns kendőbe, amiből kihúzva kell átadni az esküvő előtt a borítékot. A bankók száma három kell legyen, se több se kevesebb: a kettő az túl kevés, a négy már túl sok. Ha beteszel kettőt a borítékba, akkor azt kövesse egy harmadik. Négyet csak akkor tégy, ha utána egyet kiveszel. Ötre ne is merészelj gondolni. (
Erre próbáltam utalni.) Amúgy azért nem jó a kettő meg a négy, mert ezek szerencsétlen számok, a négy különösen, halált jelent. Röviden: a legtöbb ember 30.000 yent ad, 10.000-es címletekben.
Mindent összevetve nagyon kellemes kis ünnepség egy ilyen, örülök, hogy sokszor részt vehettem és remélem még fogok is. Ha valami nagyon különlegeset tapasztalok, akkor majd kiegészítem a bejegyzést.