Gyermekvállalás Japánban

Régen írtam már a blogra, ugyanis akadt mindenféle más dolgom is. Nemrég megszületett az első gyermekünk, ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani egy-két gondolatot. Nyilván csak erről is lehetne blogot írni, de nekem az a célom, hogy minél több dolgot bemutassak Japánban. Leírom az eddigi tapasztalatokat, aztán később majd megint lesz gyerekes bejegyzés is, ha összegyűlik elég anyag.

Japánban születik a világon a legkevesebb gyermek és egyébként itt van százalékosan a legtöbb idős ember is a világon – Japán jövőjére való tekintettel ezek sajnos kedvezőtlen tények. Érdekesség, hogy több házikedvenc kutya van az országban, mint 5 éven aluli gyermek. Valamint több pelenkát adnak el öregeknek, mint csecsemőknek. Hogy miért vállalnak az emberek egyre kevesebb gyereket, senkinek nem titok, hiszen majdnem minden fejlett országra jellemző egy hasonló tendencia. Sok indok van persze (drága a suli meg minden más is, sok a munka, nincs lehetőség házasodni, kevés a bölcsi satöbbi), de ezeknek most nem szentelek figyelmet.

Nos, mikor az ember úgy véli, hogy terhes, akkor ugye elmegy a nőgyógyászhoz. Japánban vannak persze nagyobb kórházak, de a legtöbb ember egy saját rendelésű dokihoz megy, aki egyben szülész is. Mi is így tettünk. Olyat helyet választottunk a közelben, ami családi vállalkozás: egy szülész testvérpár rendel kábé 30 éve, akiknek az apja is szülész volt, ő építette a rendelőt. Ez megnyugtató tény, mármint, hogy van tapasztalat. Az épület is szép, a nővérkék kedvesek, gondoltuk, hogy ez jó is lesz. Nos persze az különbözteti meg az ilyen kisebb privát orvosokat a kórházaktól, hogy ezek persze kicsit drágábbak. Szerencsére a városrész, ahol lakunk, támogat egy csomó vizsgálatot valamennyire és amúgy is van még állami biztosítás is, ami miatt csak a 30%-át kell kifizetni a díjaknak. Az sem kevés, de ugye azért vagyunk hálásak, amit kapunk.  A rendelő egyébként jól fel van szerelve, van benne négy dimenziósnak nevezett ultrahang is, amivel egy meglehetősen irreális képet lehet kapni a gyerekről. Mindig is nevettem ezeken a képeken, mikor mások kiposztolták a facebookra, mert egytől egyig úgy néznek ki rajta a babák, mint valami földönkívüli. Persze, ha az embernek a saját gyereke pörög a képernyőn, akkor máris más a helyzet. Minden alkalommal fel is vették DVD-re a vizsgálatokat, hogy utána még egyszer meg lehessen nézni, hogy hogyan fickándozott a méhben az akkor még szinte alaktalan kis gombóc. Kétlem, hogy a baba születése után valaki is előveszi ezt a lemezt egyszer is, de azért megköszöntük szépen. (Na jó, azért leellenőriztem, hogy lejátssza-e a gép.) Magyarországon szülő kismamákat kérdezve kábé ugyanannyiszor kell menni itt is a szülés előtt kontrollra, mint ott és hasonlóak a vizsgálatok is.

Ő itt a gyermekünk.

Persze megvan a terhességnek is a vallásos része. Egy megfelelő napon (van rá valami számítás, hogy pontosan mikor, de ez most nem fontos) el kell menni egy buddhista templomba, hogy nyolcezerér’ adjanak az embernek egy fehér övet. Ez egy hosszú kendő, amit a hasunkon kell viselni, ez adja a tartást a hasnak meg eleve szent helyről jött, szóval csak jó lehet. Nagyon nehéz magunkra csavarni, rutint igényel a meló, viszont... mosni is hihetetlen kín. Feleségem fel is húzta kábé tízszer, helyette vettünk valami rendes hastartó övet, ami be is vált. Egyébként majdnem mindenki lelkiismeretesen hordja a szülésig a cuccot, mi tehát renegátnak számítottunk. Ha az ember extrán fizet a templomban még kaphat bónusz áldást/védelmet a születendő kisbabára. A legnépszerűbb kombó általában ez:

+3 egészségpont / +8 kétkezes harc képesség / 20% tűzellenállás / 10% esély kritikus találatra / +45 sebzés asztrális támadás esetén

Ebbe a templomba mentünk el.

Legalábbis én így képzeltem el az áldás eredményét, de állítólag a gyerek csak simán egészségesen születik, ha megáldják a szerzetesek. Majd, ha a baba kicsit nagyobb lesz, akkor visszamegyünk ugyanebbe a templomba és visszaadjuk az alig használt övet is, Japánban fontos az újrahasznosítás. Viccen kívül, ugyanazt az övet adják majd oda egy másik anyukának is. Nyolcezerér’.

Amikor úgy alakul, hogy jön a baba, akkor gyorsan el kell menni ugye a választott orvosunkhoz, amennyiben nem vagyunk roppant messze tőle. (Ugyanis – ahogy Lakatos Menyhért írta – „Isten az időt méri, nem a helyet.”) Itt bármikor nagyon kedvesen fogadnak, azonnal kapunk egy saját szobát és külön figyelmet. Nálunk végül is a császármetszés lett a befutó, szóval viszonylag hamar lement a szülés, rögtön oda is adták a babát, de előbb ráírták mindkét talpára az anyja nevét alkoholos filccel, nehogy később elcserélődjön. Abszolút meg vagyok elégedve a kórházi ellátással:

1. Már az első éjszakán odahozzák a gyereket pár órára, aki nem császárral szült, az lehet vele többet is.

2. A nővérek mind rendesek és azonnal jönnek, ha hívjuk őket. Ezen felül időt szánva ránk, szépen elmagyarázzák az újdonsült anyukáknak a szülés utáni fortélyokat (szoptatás, mellmasszázs, tejfejés, étkezés, torna hasonlók).

3. A kaja finom és elég.

4. A szoba nagyon jól fel van szerelve (tévé, rádió, hűtő, mosdó, vécé, léghűtés satöbbi)

5. Az orvos is többször jön ellenőrizni, hogy mi van.

Annak ellenére, hogy a császármetszés ugye plusz még pénzbe kerül, az árával is meg voltam elégedve az egésznek. Igaz, hogy kis feleségem ügyesen számítva kötött még magára egy extra biztosítást, ami szinte ennek az összes költségét visszafizette.  Kábé egy hetet feküdt bent amúgy, utána hazajöttünk. Japánban szokás ilyenkor, hogy a feleség visszamegy a babával a szülői házhoz és ott egy hónapig az anyja főz meg segít, ezzel is megkönnyítve a lábadozást. A férj ezalatt dolgozik. Mi öt percre lakunk az anyóséktól, szóval nálunk egyfajta kompromisszum jött létre, látogatjuk egymást. Én kifejezetten jónak tartom, ha a nagyszülők ott vannak a kezdetektől fogva, ugyanakkor az embernek nyilván ügyelnie kell egyfajta egyensúlyra is. Elkerülhetetlen, hogy beleszóljanak (persze mindig jószándékkal) a gyereknevelésbe, de szerintem ennek is van egyfajta határa. Ha a hatgyerekes anyám kioktat, hogy hogyan kell normálisan tartani a babát, akkor nem lehet egy szavam sem, ugyanakkor én mondom meg, hogy mikor fekszik le a gyerek, mennyit eszik és hasonlók. Szerintem ezt minden nagyszülő belátja, ha elmondjuk nekik. Vagy nem. 

Japánban nincs védőnő, aki kijön hozzánk és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a babával, nekünk kell menni valahova. Nálunk van a közelben ilyen babaorvos, szép és tiszta rendelőben, normális honlappal és látszólag kellő szakértelemmel. Itt fogjuk majd beoltatni is a gyereket, na azt viszont nem adják ingyen. A rota-vírus elleni varázscseppek beadása, ami nem kötelező, de ajánlott, kábé húszezer yenbe kerül majd. A baba így is megkapja majd a betegséget, csak nem anyira brutál lefolyással. A kötelező oltások három-négyezerbe kerülnek. A mai napig népszerű az a vélemény bizonyos emberek körében, hogy az oltások károsak és ezzel csak a népességet akarják szabályozni, mert túl sok az ember a világon, különben is az egész összeesküvés-elmélet. Mi nem tartozunk ebbe a csoportba. 

Nyilván kell a babának még ezer más dolog is, pelenka, ruha, kiságy meg miegyéb. Az embernek több lehetősége van ezeket beszerezni, a legkézenfekvőbb elmenni egy babacenterbe. Ez egy öt-hat szintes épületmonstrum, ahol csak babacucc van. Minden van, amire bármikor is szüksége lehet az embernek, ezt szó szerint kell érteni. Ha jön majd az apokalipszis, a kisbabáknak akkor sem eshet baja, úgy van ez kitalálva. Életemben nem láttam még ennyi gyerekcuccot egy rakáson, főleg úgy, hogy ezeknek a 70%-a (véleményem szerint) teljesen fölösleges. Hisz van itt ám izzadságtörlő vattácska, szupidupi takaró, amit egy futurisztikus porszívóval olyan tisztára lehet szívni, hogy nem marad egy szem por sem benne és még rengeteg minden. Mindezt persze kedves fiatalabb és idősebb hölgyek ajánlják nekünk, akik meg vannak győződve arról, hogy ez mind kell. Nem is értik, mikor mondom nekik, hogy nekem nem volt éjszakai légzésmérőm és hoppá felnőttem. Ugyanakkor van, amit meg kell venni.  A cuccok minősége jó, Japán ebben az élen jár Ázsiában, a vevők egy nagy része kínai, aki még a papír zsebkendőt is itt veszi meg, mert ez sokkal jobb, mint a cucc náluk.  Itt vettünk meg szinte mindent, textilpelenkákat (mert ez Japánban még menő), sima pelenkákat, a nagy része ruhát, gumilepedőt, tápszert, autóülést, körömvágó szettet meg sok ezer mást. Hét hónapos kortól használható babakocsit és egy király kis babaágyat egy baráttól kaptunk ingyen.

A babakocsi

A babaágy

A másik lehetőség a használt cuccok vásárlása. Ezt leginkább neten lehet elintézni, van a japán Yahoonak egy nagyon jó árveréssel foglalkozó oldala, ahol használt cuccokra lehet licitálni, no meg el is lehet adni, ami már fölösleges. Mi mindkét részét kihasználjuk ennek a szolgáltatásnak. Van még ugye a bolhapiac is, amiről már itt írtam egyszer.

A hónap végén még vissza van az első rituális szentélylátogatás is. Itt egy sintoista pap áldja meg a gyereket (a szentélytől függően akár nyolcezerér'), egészséget kívánva neki. Általában a szülők és nagyszülők is jönnek, szép kimonót öltve. Nálunk ez nem lesz ennyire parádés, de mindenképp fontosnak tartom, hogy elmenjünk. Fontos, hogy ez nem keresztelő vagy hasonló, ebben a vallásban nincs semmi ilyesmi. Majd, ha meglesznek a képek, feltöltöm őket.

Bolhapiac egy gyönyörű parkban

Van itt a közelünkben egy 264 hektáros park, az a neve, hogy Banpaku Kinen Koen (万博記念公園). Nagyon szép, rendesen ápolják és nem csak virágok meg fák vannak benne, hanem szép kis tavak meg egy nagyon híres szobor a közepén, ami egyben a mi városrészünk, Suita jelképe. Az az érdekessége, hogy két arca van, elölről hold, hátulról nap. Az egész park nagyon ízlésesen van kialakítva, szép ösvények, illetve utak vezetik el az embert a főbb helyekre. Hogy senki ne tévedjen el, minden szépen ki van táblázva. Itt található még egy tradicionális japán kert és egy kifejezetten igényes néprajzi múzeum is, ami a világ rengeteg országából szerzett kiállítani való anyagot. Rendelkezik még ezen felül egy nagyon alapos videóanyaggal, egy nap alatt lehetetlen mindent megnézni. 

Mindegy mikor megy az ember, mindig vannak emberek a parkban. Sokan hoznak magukkal valami kis sátrat vagy bugyikék nejlon alátétet (itt csak ilyen színt árulnak) és leülnek piknikezni. A gyerekek szaladgálnak, fociznak meg tollasoznak. Tavasszal és ősszel különösen szépek a fák. Ma éppen virágzott már a japán szilva, készítettem is pár fotót. A parkba amúgy 250 yenért lehet bemenni. Itt van egy pár kép, lehet gyönyörködni.

A park bejárata.

Virágosláda, mögötte apró virágmező. Fű még nincs nagyon.

A talaj még kopár, de a fák már virágzanak.

Virágzó fa.

Közelről.

Erdős rész is van a parkban.

A bejárathoz közel álló, hatalmas szobor, ez a holdas fele.

Na, ebben a parkban szoktak kb. havonta bolhapiacot rendezni. A szobortól nem messze van egy beton tér, marha ronda. Van egy irtózatosan ocsmány, fém szerkezet rajta, aminek máig nem tudtam megfejteni a szerepét. Attól tartok, hogy valami jeles kortárs művész nagyra becsült alkotása. No de mindegy is, a lényeg az, hogy itt van a vásár. Bárki árulhat itt, csak előre be kell jelentkeznie és ki kell fizessen minimális helypénzt is. Ide külön belépő van, 350 yent kell kipenderíteni. Az egész nem túl nagy, például a pécsi vásár sokkal nagyobb, de azért bolhapiac-érzése ettől is lesz még az embernek. 

Alapvetően ruhákat szoktak árulni itt, ez a legkelendőbb. De az egészre az jellemző, hogy mindenki elhozza az összes cuccát otthonról, ami ér valamit és megpróbálja pár száz yenért eladni. Szóval lehet látni együtt babakelengyét, Bosch fúrógépet, levitézlett képregényeket, ótvar és hamis (használt) kínai cipőt, egy halom katana-nyelű esernyőt és napfakított címlapú (pixeles) szexfilmeket. Az árusok is érdekesek: vannak napbarnított furcsa alakok kisteherautóval meg gyönyörűre sminkelt fiatal lányok is, tényleg minden korosztály és társadalmi réteg megtalálható itt. Ugyanez mondható el a vásárlókról is. Rengeteg a gyerek és a csecsemő, ezeket nyakban hordják vagy berakják egy talicskába és úgy húzzák maguk után őket. Elvétve van pár babakocsi is. Ma a legviccesebb az az apuka volt, aki gurtniból rögtönzött pórázon vezette a gyerekét, akinek amúgy a cipője minden lépésnél hangosan csipogott, tehát eleve nehéz lett volna elveszteni. Persze lefotóztam.

Részlet a vásártérről. Meg a fém műalkotásból.

Babaruha, bukósisak.

Ilyen kis sátrakat hoznak a pihenni vágyók.

Gyerek pórázon. Szájkosár nem volt rajta, féltem is, hogy elszabadul.

Gyerekek taligában. Nehogy elfáradjanak a nagy vásárlásban.

Természetesen lehet alkudni is, ez az egyik kedvencem. A legtöbb cucc végtelenül olcsó, de gondolkodás nélkül megpróbálom a száz yenes árukat is ötvenért megvenni - legtöbbször sikerrel. Ma például vásároltunk három kis babaruhát, különféle anyagokat varráshoz, egy fém kenyértartót eredeti csomagolásban, egy pár vadiúj múminos evőpálcikát, egy Snoopy-tálat kisgyerekeknek, hat pár zoknit (nem használtat), két képkeretet meg egy szett pizsamát. Az egész még ötezer yenbe sem került, pedig volt közte pár teljesen új cucc is. Ha mindent boltban akarna venni az ember, akkor talán az ötszöröse lenne ennek az árnak. 

A mai nap termése.

Szóval nagy buli itt a vásár, jól el lehet tölteni vele az időt. Ha az ember megéhezik, akkor van rengeteg kajaárus is, aggodalomra semmi ok. Aztán szép az idő, a park, lehet sétálgatni is. Akkora a terület, hogy mindegy mennyi ember van egyszerre jelen, kevésnek tűnnek. Ez azért fontos, mert amúgy Osakában mindenhol sokan vannak, itt fel lehet lélegezni.