Gyermekvállalás Japánban

Régen írtam már a blogra, ugyanis akadt mindenféle más dolgom is. Nemrég megszületett az első gyermekünk, ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani egy-két gondolatot. Nyilván csak erről is lehetne blogot írni, de nekem az a célom, hogy minél több dolgot bemutassak Japánban. Leírom az eddigi tapasztalatokat, aztán később majd megint lesz gyerekes bejegyzés is, ha összegyűlik elég anyag.

Japánban születik a világon a legkevesebb gyermek és egyébként itt van százalékosan a legtöbb idős ember is a világon – Japán jövőjére való tekintettel ezek sajnos kedvezőtlen tények. Érdekesség, hogy több házikedvenc kutya van az országban, mint 5 éven aluli gyermek. Valamint több pelenkát adnak el öregeknek, mint csecsemőknek. Hogy miért vállalnak az emberek egyre kevesebb gyereket, senkinek nem titok, hiszen majdnem minden fejlett országra jellemző egy hasonló tendencia. Sok indok van persze (drága a suli meg minden más is, sok a munka, nincs lehetőség házasodni, kevés a bölcsi satöbbi), de ezeknek most nem szentelek figyelmet.

Nos, mikor az ember úgy véli, hogy terhes, akkor ugye elmegy a nőgyógyászhoz. Japánban vannak persze nagyobb kórházak, de a legtöbb ember egy saját rendelésű dokihoz megy, aki egyben szülész is. Mi is így tettünk. Olyat helyet választottunk a közelben, ami családi vállalkozás: egy szülész testvérpár rendel kábé 30 éve, akiknek az apja is szülész volt, ő építette a rendelőt. Ez megnyugtató tény, mármint, hogy van tapasztalat. Az épület is szép, a nővérkék kedvesek, gondoltuk, hogy ez jó is lesz. Nos persze az különbözteti meg az ilyen kisebb privát orvosokat a kórházaktól, hogy ezek persze kicsit drágábbak. Szerencsére a városrész, ahol lakunk, támogat egy csomó vizsgálatot valamennyire és amúgy is van még állami biztosítás is, ami miatt csak a 30%-át kell kifizetni a díjaknak. Az sem kevés, de ugye azért vagyunk hálásak, amit kapunk.  A rendelő egyébként jól fel van szerelve, van benne négy dimenziósnak nevezett ultrahang is, amivel egy meglehetősen irreális képet lehet kapni a gyerekről. Mindig is nevettem ezeken a képeken, mikor mások kiposztolták a facebookra, mert egytől egyig úgy néznek ki rajta a babák, mint valami földönkívüli. Persze, ha az embernek a saját gyereke pörög a képernyőn, akkor máris más a helyzet. Minden alkalommal fel is vették DVD-re a vizsgálatokat, hogy utána még egyszer meg lehessen nézni, hogy hogyan fickándozott a méhben az akkor még szinte alaktalan kis gombóc. Kétlem, hogy a baba születése után valaki is előveszi ezt a lemezt egyszer is, de azért megköszöntük szépen. (Na jó, azért leellenőriztem, hogy lejátssza-e a gép.) Magyarországon szülő kismamákat kérdezve kábé ugyanannyiszor kell menni itt is a szülés előtt kontrollra, mint ott és hasonlóak a vizsgálatok is.

Ő itt a gyermekünk.

Persze megvan a terhességnek is a vallásos része. Egy megfelelő napon (van rá valami számítás, hogy pontosan mikor, de ez most nem fontos) el kell menni egy buddhista templomba, hogy nyolcezerér’ adjanak az embernek egy fehér övet. Ez egy hosszú kendő, amit a hasunkon kell viselni, ez adja a tartást a hasnak meg eleve szent helyről jött, szóval csak jó lehet. Nagyon nehéz magunkra csavarni, rutint igényel a meló, viszont... mosni is hihetetlen kín. Feleségem fel is húzta kábé tízszer, helyette vettünk valami rendes hastartó övet, ami be is vált. Egyébként majdnem mindenki lelkiismeretesen hordja a szülésig a cuccot, mi tehát renegátnak számítottunk. Ha az ember extrán fizet a templomban még kaphat bónusz áldást/védelmet a születendő kisbabára. A legnépszerűbb kombó általában ez:

+3 egészségpont / +8 kétkezes harc képesség / 20% tűzellenállás / 10% esély kritikus találatra / +45 sebzés asztrális támadás esetén

Ebbe a templomba mentünk el.

Legalábbis én így képzeltem el az áldás eredményét, de állítólag a gyerek csak simán egészségesen születik, ha megáldják a szerzetesek. Majd, ha a baba kicsit nagyobb lesz, akkor visszamegyünk ugyanebbe a templomba és visszaadjuk az alig használt övet is, Japánban fontos az újrahasznosítás. Viccen kívül, ugyanazt az övet adják majd oda egy másik anyukának is. Nyolcezerér’.

Amikor úgy alakul, hogy jön a baba, akkor gyorsan el kell menni ugye a választott orvosunkhoz, amennyiben nem vagyunk roppant messze tőle. (Ugyanis – ahogy Lakatos Menyhért írta – „Isten az időt méri, nem a helyet.”) Itt bármikor nagyon kedvesen fogadnak, azonnal kapunk egy saját szobát és külön figyelmet. Nálunk végül is a császármetszés lett a befutó, szóval viszonylag hamar lement a szülés, rögtön oda is adták a babát, de előbb ráírták mindkét talpára az anyja nevét alkoholos filccel, nehogy később elcserélődjön. Abszolút meg vagyok elégedve a kórházi ellátással:

1. Már az első éjszakán odahozzák a gyereket pár órára, aki nem császárral szült, az lehet vele többet is.

2. A nővérek mind rendesek és azonnal jönnek, ha hívjuk őket. Ezen felül időt szánva ránk, szépen elmagyarázzák az újdonsült anyukáknak a szülés utáni fortélyokat (szoptatás, mellmasszázs, tejfejés, étkezés, torna hasonlók).

3. A kaja finom és elég.

4. A szoba nagyon jól fel van szerelve (tévé, rádió, hűtő, mosdó, vécé, léghűtés satöbbi)

5. Az orvos is többször jön ellenőrizni, hogy mi van.

Annak ellenére, hogy a császármetszés ugye plusz még pénzbe kerül, az árával is meg voltam elégedve az egésznek. Igaz, hogy kis feleségem ügyesen számítva kötött még magára egy extra biztosítást, ami szinte ennek az összes költségét visszafizette.  Kábé egy hetet feküdt bent amúgy, utána hazajöttünk. Japánban szokás ilyenkor, hogy a feleség visszamegy a babával a szülői házhoz és ott egy hónapig az anyja főz meg segít, ezzel is megkönnyítve a lábadozást. A férj ezalatt dolgozik. Mi öt percre lakunk az anyóséktól, szóval nálunk egyfajta kompromisszum jött létre, látogatjuk egymást. Én kifejezetten jónak tartom, ha a nagyszülők ott vannak a kezdetektől fogva, ugyanakkor az embernek nyilván ügyelnie kell egyfajta egyensúlyra is. Elkerülhetetlen, hogy beleszóljanak (persze mindig jószándékkal) a gyereknevelésbe, de szerintem ennek is van egyfajta határa. Ha a hatgyerekes anyám kioktat, hogy hogyan kell normálisan tartani a babát, akkor nem lehet egy szavam sem, ugyanakkor én mondom meg, hogy mikor fekszik le a gyerek, mennyit eszik és hasonlók. Szerintem ezt minden nagyszülő belátja, ha elmondjuk nekik. Vagy nem. 

Japánban nincs védőnő, aki kijön hozzánk és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e a babával, nekünk kell menni valahova. Nálunk van a közelben ilyen babaorvos, szép és tiszta rendelőben, normális honlappal és látszólag kellő szakértelemmel. Itt fogjuk majd beoltatni is a gyereket, na azt viszont nem adják ingyen. A rota-vírus elleni varázscseppek beadása, ami nem kötelező, de ajánlott, kábé húszezer yenbe kerül majd. A baba így is megkapja majd a betegséget, csak nem anyira brutál lefolyással. A kötelező oltások három-négyezerbe kerülnek. A mai napig népszerű az a vélemény bizonyos emberek körében, hogy az oltások károsak és ezzel csak a népességet akarják szabályozni, mert túl sok az ember a világon, különben is az egész összeesküvés-elmélet. Mi nem tartozunk ebbe a csoportba. 

Nyilván kell a babának még ezer más dolog is, pelenka, ruha, kiságy meg miegyéb. Az embernek több lehetősége van ezeket beszerezni, a legkézenfekvőbb elmenni egy babacenterbe. Ez egy öt-hat szintes épületmonstrum, ahol csak babacucc van. Minden van, amire bármikor is szüksége lehet az embernek, ezt szó szerint kell érteni. Ha jön majd az apokalipszis, a kisbabáknak akkor sem eshet baja, úgy van ez kitalálva. Életemben nem láttam még ennyi gyerekcuccot egy rakáson, főleg úgy, hogy ezeknek a 70%-a (véleményem szerint) teljesen fölösleges. Hisz van itt ám izzadságtörlő vattácska, szupidupi takaró, amit egy futurisztikus porszívóval olyan tisztára lehet szívni, hogy nem marad egy szem por sem benne és még rengeteg minden. Mindezt persze kedves fiatalabb és idősebb hölgyek ajánlják nekünk, akik meg vannak győződve arról, hogy ez mind kell. Nem is értik, mikor mondom nekik, hogy nekem nem volt éjszakai légzésmérőm és hoppá felnőttem. Ugyanakkor van, amit meg kell venni.  A cuccok minősége jó, Japán ebben az élen jár Ázsiában, a vevők egy nagy része kínai, aki még a papír zsebkendőt is itt veszi meg, mert ez sokkal jobb, mint a cucc náluk.  Itt vettünk meg szinte mindent, textilpelenkákat (mert ez Japánban még menő), sima pelenkákat, a nagy része ruhát, gumilepedőt, tápszert, autóülést, körömvágó szettet meg sok ezer mást. Hét hónapos kortól használható babakocsit és egy király kis babaágyat egy baráttól kaptunk ingyen.

A babakocsi

A babaágy

A másik lehetőség a használt cuccok vásárlása. Ezt leginkább neten lehet elintézni, van a japán Yahoonak egy nagyon jó árveréssel foglalkozó oldala, ahol használt cuccokra lehet licitálni, no meg el is lehet adni, ami már fölösleges. Mi mindkét részét kihasználjuk ennek a szolgáltatásnak. Van még ugye a bolhapiac is, amiről már itt írtam egyszer.

A hónap végén még vissza van az első rituális szentélylátogatás is. Itt egy sintoista pap áldja meg a gyereket (a szentélytől függően akár nyolcezerér'), egészséget kívánva neki. Általában a szülők és nagyszülők is jönnek, szép kimonót öltve. Nálunk ez nem lesz ennyire parádés, de mindenképp fontosnak tartom, hogy elmenjünk. Fontos, hogy ez nem keresztelő vagy hasonló, ebben a vallásban nincs semmi ilyesmi. Majd, ha meglesznek a képek, feltöltöm őket.