Nos, ez egy kicsit kényes téma, de mindenképpen érdekes, akkor meg nagyon fontos, ha valaki idelátogat. Európában megszoktuk, hogy találkozáskor kezet fogunk és/vagy még puszit is adunk. A vállveregetés biztatást jelent, ezen kívül sok szerelmes sétálgat kézen fogva az utcán és sokszor eldördül nyilvános helyen egy-egy csók is. (És akkor még finoman fogalmaztam.)
Japánban a helyzet merőben más. A kultúrában nemigen találjuk meg a testi érintkezést. Ezalatt azt értem, hogy nem szokás beszélgetés közben a másikhoz hozzányúlni, még akkor sem, ha ezzel valamit nyomatékosítani szeretnénk. A találkozáskor kölcsönös meghajlás van, kézfogás és puszi soha. Lehet, hogy csak beképzelem magamnak, de úgy vettem észre, hogy beszélgetni is távolabbról szoktak, mint a magyarok, mármint ami két ember egymáshoz viszonyított helyzetét illeti, ha találkoznak. Amit most leírtam, az leginkább a nyilvános helyekre igaz, hogy ki mit csinál otthon, az emberfüggő. Amúgy több család életébe is belepillantottam már, és ők otthon sem babusgatják magukat nagyon.
Szóval ez a dolog a szerelmes- és házaspárokra is igaz. Főleg, ha az utcán vagy bármilyen más olyan helyen vannak, ahol más ember is láthatja őket. Nyilvános helyen csók nincs, kézen a kézben csak nagyon kevesen járnak. Ölelkezni sem szoktak. Sokszor nem is lehet tudni, hogy valami közük van egymáshoz az embereknek, mert csak ülnek a vonaton egymás mellett és tapogatják a smartphone-t. Aztán az egyik hirtelen odaszól valamit a másiknak, amiből rá lehet jönni, hogy házasok. Nem verik nagydobra a kapcsolatukat, mert az udvariatlanság. Zavarunk vele másokat, ez az egyik ok, a másik pedig, hogy az emberek a személyes dolgaikat nem teregetik ki, gyerekkoruk óta ezt sulykolják beléjük a szüleik és a tanárok. Ha a párok négyszemközt vannak, akkor persze mindent lehet. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ez így jó-e. Nekem személy szerint nem nagyon tetszik, de nincs mit tenni, kell alkalmazkodni a dolgokhoz. Más persze az, ha a szerelmespár mindkét fele külföldi. Ők azt csinálnak, amit akarnak, de nem nézik őket jó szemmel a többiek.
Mivel a testi érintkezés nyilvánosan ritka, az egyik leggyakoribb rend elleni vétek a tapizás. Olyannyira, hogy rendőrt hívnak és pénzbüntetés és/vagy börtön jár érte. Van még egy oka annak, hogy ezt szigorúan veszik, ez kizárólag az én elméletem: Japánban a bűnözési ráta olyan alacsony, hogy szerintem direkt kitaláltak egy olyan kategóriát, ami miatt mindig ki lehet hívni a zsarukat. Ugyanis a tapizás nem csak az Európában is tiltott helyekre vonatkozik, hanem minden olyan érintésre, ami nem normális. Tehát, ha nekem jönnek a vonaton, az nem baj, olyan van, de ha valaki 10 másodpercnél tovább nyomja a kezét a vállamra, akkor már sikíthatok. A szenvedő alanyok (és valaki nyilván szenved, nem kell félreérteni, hogy nem ismerem el a tapizás komolyságát) általában nők, de akadnak férfiak is. Minden vonatban ki van írva, hogy: "A tapizás büntetendő! Ha Önnel történik ilyen vagy tanúja egy esetnek, haladéktalanul jelezze a legközelebbi vasúti dolgozónak!"
Hogy miért akarnak tapizni az emberek? Szerintem három oka van:
1. Nem lehet hozzányúlni senkihez sem különben.
2. A nők nagy része túl rövid szoknyát visel az év minden szakában. Ez a személyes véleményem. Még az iskolai egyenruhák is hihetetlen rövidek. (Az öltözködésről még lesz szó, ott lesz a kép is.) Ettől persze még nem kell rányúlni senkire sem, de ha több a szabad hús, szagot fognak a hiénák.
3. Azt remélik a taperolók, hogy megússzák. Mert általában igen. Hiába megy a sikítás meg az ujjal mutogatás, nehéz a tömött vonaton kiszűrni, hogy ki volt a ludas.
Női vagon. A rózsaszín cetli jelzi, hogy ide csak ők szállhatnak fel. A képet innen másoltam.
Hogyan lehet megelőzni a dolgot? Nagyon nehéz. Egy bevett próbálkozás van, ez pedig a női vagon. Minden vonaton van egy, ide csak nők szállhatnak fel, ha férfi jön, akkor elhessegetik. Egyébként nem mindenkinek tetszik, sok nő elvből nem száll fel. Férfi vagon nincs, ez csak azt jelentheti, hogy nőkről nem feltételezik, hogy nyúlkálnak. Pedig biztos, csak nincsenek olyan sokan.
Van még néha videó kampány is a tapi ellen, a kedvencem, a robotzsarus:
A lényeg összefoglalva: Japánban nem jellemző a testi érintés semmilyen formája sem, a szerelmesek és házasok nem mutatják, hogy azok, hanem az érzelmek ezen megnyilvánulásait elteszik otthonra, mikor maguk vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése