Vallás

Ez egy számomra különösen érdekes téma Japánban.

Japánban két vallás dominál: a buddhizmus és a sintoizmus. Előbbit szerintem nem kell nagyon magyaráznom, hiszen más országokban is jelen van, például Indiában és Kínában. Vannak szigorú és megengedőbb fajtái, itt alapvetően két nagyobb ág van jelen, a mantrát mormogó irányzat és az ún. hallgatag buddhizmus.

Sintoizmus szinte csak itt van a világon. Nagyon összetett, alapvetően rengeteg istent ismer el, amelyek tetszésük szerint fel tudják venni állatok, emberek, de akár tárgyak alakját is. Szóval ez többistenhit kis animizmussal megspékelve. Legfontosabb épülete az Ise-szentély, ahol a főisten és az az istennő van együttesen jelen, akitől a hit szerint a japán császár származik. A második világháború után jelentősen csökkent a népszerűsége a sintoizmusnak, de még mindig nagyon erős.

Mivel a két vallás nagyon régóta együtt van Japánban, néha sok ugyanolyan vagy hasonló elem megtalálható bennük, olykor nagyon nehéz elválasztani a kettőt egymástól. Érdekes módon a japánok nem gondolják azt, hogy csak egy vallása lehet az embernek. Igen jellemző, hogy az újszülött gyermeket egy szentélybe viszik bemutatni (erről a szertartásról még nem olvastam túl részletesen, szabad cáfolni), keresztény templomban házasodnak és buddhista szertartás keretein belül temetkeznek. (A temetkezésben amúgy a buddhizmus nyert, sok külföldi cikk "halál-vallásként" is emlegeti.) Nekem ez volt a legérdekesebb itt, ez a tolerancia.

A naptárban egyaránt vannak buddhista (például augusztusban az obon-időszak, amikor a lelkek hazalátogatnak a szeretteikhez) és sintoista ünnepnapok (mondjuk a császár születésnapja).

Van, aki rendszeresen eljár templomba/szentélybe, akár minden nap, de az emberek többsége csak évente párszor látogat el, vannak napok, amikor "illik" elmenni, például az év első három napjában. Ellentétben a keresztény templomokkal, a hívők általában nem maradnak sokáig, röviden imádkoznak (ez nagyon sokszor egy kívánság a jövőt illetően) és hazamennek. A kertekben szinte még soha nem láttam széket, leülni nehezen lehet, az emberek nem nagyon beszélgetnek egymással. Nem a közösségépítés a fontos.

A buddhista templomok és a sintoista szentélyek képezik a turistalátványosságok egy jelentős részét. Az épületek nagyon hasonlítanak, szóval nézzük is, hogy miben is különböznek ezek egymástól? (Erre a kérdésemre csak kevesen tudnak itt válaszolni, mert a többségüknek mindegy.) Azért leírom, amire rájöttem:

Az első különbséget nem látjuk, mert a hithez kapcsolódik: 

A szentélyben egy vagy több isten "lakik", ezekhez jönnek a hívek és imádkoznak hozzájuk. A templomban nincsenek istenek, ide elvileg meditálni jön az ember, hisz a buddhizmusban nincsenek is istenek, csak megvilágosodott állapot.

A többi különbséget lehet látni is:

A szentély előtt mindig van egy ún. torii-kapu. Ez valamikor kő, de sokszor fa és leginkább narancssárgára van festve. (Ennek a színnek japánul külön neve van.) Ezen keresztül kell bemenni. Van még bent a kertben egy kis tartályban víz, amelyen több kanál is van fejjel lefelé fordítva. Fontos, hogy a víz forrásszerű, tehát csobog. Ezzel tisztíthatja meg magát az ember. Jelentős szerepet kap az imahely előtti, fából készült nagy doboz, amibe aprópénzt dobnak a hívek ima előtt. Látunk még egy vagy több kötelet is, amelyek tetején kis csengettyűk vagy harangok lógnak.

Ez egy szentély. Jól látható a torii kapu, legbelül pedig sajnos nehezen kivehető a három kötél, amelyeket megrántva szólalnak meg a kis harangok. A képet innen másoltam.

A buddhista templom csak kicsit különbözik a szentélytől. Nincsen torii-kapu, víz sem és köteleket sem tudunk rángatni. Ehelyett van hely füstölőknek, olykor gyertyáknak. Ha van harang, akkor az hatalmas és egy gerendának is beillő eszközzel kongatják. A buddhista templomokban sokszor van tanítás. Én még egyszer sem voltam, de állítólag érdekesek.

Ez egy templom. A bicikli nem az enyém. A képet innen másoltam.

Azért is nehéz a két vallás épületeit megkülönböztetni egymástól, mert sokszor szorosan egymás mellett vannak. A minap voltam egy hatalmas templomban, ahol a főépület mellett volt egy sintoista imahely. Olyan kicsi, hogy még neve sincs és a templomkertben van együtt a nagy templommal. Persze, hogy mindenki azt gondolja, hogy ez is a templom része. Na, ennyire összemosódik a két vallás. 

Olyan ez, mintha egy evangélikus templom mellett lenne gyóntatószék, míg a kert másik sarkában egy kis helyen lehetne Mekka felé fordulva imádkozni. És ezzel nemcsak mindenki egyetértene, hanem csinálná is.

Áldozatként ételt szoktak hozni, rizst és halat például. Véráldozat nincs. Sok családi házban van egy kis buddhista oltár, ezzel a már nem élő családtagokra emlékeznek. Ide is sokszor raknak ételt az elhunytak számára.

Mindkét Japánban jelenlevő vallás megengedő, nem tilt másik vallást vagy viselkedést, amíg az a harmóniát nem zavarja. A vallások dogmáit tartalmazó vagy összefoglaló szent könyvekről nem tudok.

A fentiekből is következik talán, hogy a japánok inkább békés nemzet. Bár indítottak a történelem során háborút,  nem vallási alapon.

Ha valakit bővebben érdekel a téma (pl. hogyan kell a vízzel megtisztítani magunkat vagy hogy mi a célja a köteleknek), illetve a kereszténység Japánban, írja meg itt, a lenti kommentekben.